A csipkebogyó hazánkban igen gyakori erdőszéli cserje. Neve tájegységenként változó: hívják tüskefának, vadrózsának, hecsedlinek is. Latin neve – Rosa canina, azaz kutyarózsa – ahhoz köthető, hogy régen veszettség ellen használták, bár az ilyen irányú gyógyhatása sosem volt bizonyított.
Az ősszel érő csipkebogyó úgynevezett áltermés, ami azt jelenti, hogy a termés kialakulásakor annak képzésében nem csak a virág vesz részt, hanem a virágon kívül más növényi részek is. Ebben az esetben a vacok, mely a virágtengely kiszélesedő része. Éretten piros színű, kesernyés ízű, a húsos részében találhatóak a tényleges termések, az aszmagok, melyek sárgás színűek, szögletesek, kicsi szőrökkel körbevéve ülnek a terméshúsban. Így a termésből a megtisztított csipkehúst használják fel, melynek igen magas a C-vitamin tartalma. Természetesen az egészben szárított áltermést is felhasználhatják.
A termés az első fagyoktól kezd megpuhulni, de már október-november előtt is érdemes gyűjteni, mert ilyenkor a legmagasabb a C-vitamin tartalma.
Gyógyhatása
A csipkebogyót elsősorban a megfázásos betegségek tüneteinek enyhítésére ajánlják. Ezért ha teát készítünk belőle, akkor nem szabad forrázni, hanem hideg vízben kell áztatni, hogy a C-vitamin tartalma megmaradjon. Immunerősítő hatású is, hatóanyagai részt vesznek a szervezetben lejátszódó szabályozási folyamatokban.
Mivel azonban számos más vitamint is tartalmaz, például A-vitamint, B₁-vitamint, B₂-vitamint, K-vitamint és rutint, ezért gyógyhatása sokféle. Ezeken kívül még pektinek, flavonoidok, alma-, citrom- és cukorsav is megtalálható benne. Utóbbiak leginkább az ízhatásért felelősek, de antioxidánsok is vannak köztük.
A csipkebogyó hatással lehet az erek, érfalak rugalmasságára, áteresztőképességére, ezért érrendszeri betegség kialakulásának megelőzésére is ajánlják.
A csipkehúsban található tényleges termések, az aszmagok E-vitamint tartalmaznak, az egész bogyókból készült teákat hólyagbántalmakra, vizelethajtóként, emésztésjavítóként, vesehomok, vesekő leválasztásra javasolják.
A termést teának, lekvárnak, szörpnek, gyógybornak vagy lisztként elkészítve lehet fogyasztani. A bőrtápláló, bőrregeneráló magolajat pedig kozmetikai készítményekhez használják fel. Összeségében számos étrend-kiegészítőben, teában, szépségápolási termékben megtaláljuk a csipkebogyót.
Ajánlott-e a csipkebogyó cukorbetegeknek?
Szénhidráttartalma alacsony 8 gramm (100 gramm termékben). Mivel sokféle jótékony élettani hatása van, ezért is ajánlott a fogyasztása cukorbetegeknek is.
A csipkebogyóból készült gyógyteák vagy gyógytea keverékek fogyasztása csak a betegség kialakulásának megelőzésére vagy kiegészítő kezelésként alkalmazható. Nem helyettesítik a szakszerű orvosi kezelést vagy az előírt diabéteszre vonatkozó étrendet sem.
Készül ma már a csipkebogyóból liszt is. Préselést követően a terméshúst héjával együtt megszárítják, majd megőrlik, ami egy semleges ízű, magas rosttartalmú alapanyagot eredményez.
Csipkebogyópor és ízületi fájdalmak?
Újabban orvosi kutatások folynak arra nézve, hogy a csipkebogyó hogyan hat a gyulladásos ízületi megbetegedésekre. Az eddigi eredmények alapján összefüggés van a csipkebogyópor rendszeres fogyasztása és a gyulladásos ízületi betegségek panaszainak, tüneteinek enyhítése között.